Megpihentem a fák lombjain... |
Az avar alatt két sün szempár...
Érzem amint a fenyő illata eláraszt...
|
Egy kis próbálkozásnak is ezer tétje van, meg kell ismernünk mindenki ízlését, meg kell tanulnunk elfogadni amit az ember ad nekünk, lehet az jó avagy rossz. - Köszönöm az ever-dream.gp oldalnak, hogy megosztotta velem személyes és kreatív véleményét a naplóm iránt. Szívmelengető érzéssel töltött el, hogy elkészült és, hogy ilyen szépeket hallhattam írásodból. Úgy döntöttem, hogy felkerekedek és szeretném körülkérdezni mindenki gondolatait irományaim iránt, ezért Te is egy vagy a többi kritika közül, de most csak egy kritikával készültek el, azaz csak Te. Felkészültem mindenre amit írni fogsz és fogtok, de amikor megláttam, hogy meg is írtad ezt a kis jellemzést már hevesen dobogott a szívem, és nekem ezek a sorok is mondatok lettek azokból pedig oldalak. Köszönöm szépen mégegyszer,és most már tudom, hogy van sok sok millió lehetőségem az oldal kapcsán.
Design: A dizi rendkívül szép és letisztult. Nagyon tetszik az elrendezés, a színek. Amit külön kiemelnék, az a kis madaras effekt. Nagyon ötletes.
Tartalom: A frissek mindennaposak, ami nagyon jó, hiszen az olvasókat ez vonzza sok esetben. Az írási módod egyedi, kedved kap az olvasó a nyomonkövetéshez.
Téma: Blogos, naplós idézetekkel venyített oldal. Nagyon egyedi, tetszetős, és abszolút téged tükröz, legalábbis nekem ez tűnik ki.
Ígéretesség: A lap nagyon szép, egyedi, a szerkesztő ügyes. Szerintem hosszúéletű lesz a lap. Minden elismerésem, gratulálok!
A következő vélemény íróm Frank. Neked is elmondom, hogy nem várt meglepetésben lett részem amikor felléptem oldaladra és az én naplóm ütötte meg szememet. Szerény véleményem az, hogy ismételten valaki megdobogtatta szívemet ezért hálás vagyok. Tömören és szépen fogalmaztál amiért még el is mosolyogtam, nem gondoltam, hogy a pontozásod alapján a maximumot értem el. És ismételtem elmondom hogy szívmelengető volt olvasni, hogy a tollvésésem világába is belelestél és ahol kellett együttéreztél, nem sokak veszik arra a fáradságukat, hogy megmozogtassák szemeiket. Végül egy nagycsomag boldogságot hoztál most lelkembe és köszönöm, hogy ezentúl már rendszeres olvasómmá válsz.
2. Fejezet
Tegnap (vagyis inkább ma, mert ez olyan hajnali 1-2 körül lehetett) elkezdtem olvasgatni az oldalad, elolvastam néhány bejegyzésed és alig bírtam abba hagyni, mert őszinte leszek, nagyon szépen fogalmazol. Aztán amikor megláttam a saját verseidet és ennek mégjobban örültem. Imádom a verseket, van néhány személyes költő is, akiket nagyon szeretek! Aztán elolvastam az általános iskolás dolgokat veled kapcsolatba és valamilyen szinten ismét magamra ismertem. Sajna ezek a dolgok tudják az ember életét a későbbiekben kicsit elcseszni.... Na de térjünk vissza a blogra. :) Blogra, nem is, inkább naplónak nevezném. A kinézetről a véleményem: imádom. Tényleg, annyira "naplós" kinézete van. A színek is nagyon szépek, összhangban vannak, én is ezekkel szeretek dolgozni. :) Imádom a főoldaladon a madaras flasht, nagyon szépen illik az oldalhoz (még 1 személyes megjegyzés: úgy látom, te is oda vagy a madarakért). Mondjuk én ezeket a madarakat kicsit följebb vinném, mert a modulfejéc miatt néhány madár ugye nem látszódik. :( Motiváló a weboldalad. Én biztosan rendszeres látogatód leszek! Tartalmilag úgy látom, hogy szinte minden nap írsz, blogolsz. Tetszik a bemutatkozásod, nem az a összecsapott stílus. Én így tudnám jelen pillanatban összegezni a weboldalad! Csak így tovább! :)
Pontozás: 10/10
|
| | |
|
|
A holló szíve törékeny mint a galamb lelke |
"Szemedben kirajzolódó könnycsepp éleszti fel az egész természetet..."
 Hogy várva majd a jelet te rám találsz , ölelésed mint a tűz lángra gyúlik lelkemben, de mikor elhagysz csak egy kiszáradt tó mard helyébe amelyet csak a visszatérésed tud orvosolni. Nem igazán tudom hova is sodor az élet, de hogy mennem kell valahova, és lépnem kell az biztos. Az élet múlandó, nem tart örökké senki testében, egyszer kirepül mint sebes madár, de akkor egy új születik helyébe. Nem is vesszük észre de az évek és a percek csak telnek és múlnak, mi minden percben csak közelebb állunk a halálhoz. Na de most ne az órát nézd! Nézz magadra, s rohanj, csinálj,kezdj valamit, mert lehet később már késő lesz!
| | |
Fény szűrődik át a fák ágai között... |
|
"S az élet amit itt látsz egy töredéke a szívemből..."
A galamb alkotja egyben a lelket, a hitet. A galamb szabad. Szabadon mehet, szárnyalhat a felhők ölelésével, ha a fogság rabjává válik életereje elhagyja, nekünk pedig vére áztatja majd kezünket, s evvel befeketíti egész hitünket. A galamb mint a porcelán, törékeny, de nagy lélek van benne, nagy szív ami nem minden emberben lehet megtapasztalni. Neki nem számít a pénz, nem számít hogy hol lakik, neki az élet számít. Hogy él. Hogy éljen! Hogy szabad legyen!
"Amit itt érzel az én szívem egyik jelképe. Ne nézz rá róka szemmel, s ne legyél sas ami felettem köröz sunyi lélekkel..."
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
