Élénken zengő cinege ugrik karomra... |
Új virág nyílt kint a mezőn a gyomok között...
Vadász jár a tisztáson...
|
Az alapján hogy ismerkedünk, fel kell tárnunk annak a léleknek dallamait, meg kell ismernünk hangszereit, hogy tudjuk kivel vagy mivel állunk szemben. Nem jó azért ismerkedni, hogy több barátunk legyen mint például a helyi suli legmenőbb lányának vagy fiújának. Nem lehet valaki az alapján megismerni, hogy mi van rajta, vagy hogy éppen mit rontott el. Ha egy embert egy nap alatt szeretnénk megismerni, annak nem lesz hosszútávon hatása. Nem lehet ily módon egy életre szóló barátságot kötni hanem csak egy jött ment fuvallatot. - Azért az én történetemet vígan megosztom veletek. Egy Budapesttől nem messze lévő kis faluban - már városban - élek. A házunk a belvárostól kicsit kijjebb található. Nem mondanám magam az a fajta embernek aki tényleg értékes tagja a társadalomnak, hiszen nagyon megfogyatkozott az önbizalom szintem az utóbbi pár évben, de ez köszönhető a sulinak. Nem voltam soha átlagos lány, kezdetektől fogva szekáltak, hát...Minden féle hülye dolgokkal. De 4.-től lettek a legborzalmasabb perceim. - szó szerint -. De annak már négy éve. Most 8.-os voltam 2014. szeptemberében már hivatalosan is gimis elsős. Barátok terén én úgy vagyok inkább egy őszinte barát mint 10 hazug. De azért voltak páran akikben 100%-an megbíztam, mert sokat tettek értem. És ott van Ő is...A szerelmem...Aki azt se tudta hogy szeretem vagy hogy mit érzek iránta, de Ő már kollégiumban fog tovább tanulni így esélytelen minden. Az egyetlen legjobb barátnőmmel szerencsére egy suliba fogunk járni, így lesz végre egy ismerős arc, nem úgy mint mikor kis pisisként először sétáltam be az iskola rozoga ajtaján. Ahogy teltek az évek egyre jobban lerontottam a bizonyítványomat, és már depresszióval is küzdöttem valamelyik évben. Remélem ezért a kis múltamért nem fogtok teljes komplett idiótának nézni hiszen én még mindig ember maradtam, csak a megrázkódtatások miatt kerültem ilyen helyzetbe, a családommal együtt. - nekik is szőrnyű évek voltak- amikor általános iskolás voltam.Szó szerint az életem egy kész akadálypálya megfűszerezve pár rögökkel. Ez a 14 évem olyan mintha már most 100 lenne. Nem vagyok életvidám így tettre, álmokra kész, hanem csak a négy fal között lebegek a nagy semmi közepén. A művészi lelkemnek köszönhetően már voltak aranyozott napjaim amikor egy versenyen 2. helyezett lettem. Igaz nem első de ez szavazat alapján volt eldöntve. De ez volt életem azt hiszem első versenye, amire tisztán emlékszem. Állati részem is van, tehát oda vagyok minden kis apróságért. Lovagolni is jártam a helyi lovaglóiskolába, de a félelem úrrá lett rajtam, amikor a lovam majdnem levetett hátáról vágta közben. Ha én megijedek sajnos a ló is, így nem hibáztatom Őt. Nem folytattam. E mondat írása közben is izzadt a tenyerem. De soha nem mondok le eme teremtményekről, még mindig nagy becsben vannak a szívemben. Természetem kissé forrófejű lett...Nem is tudom már miért. Amolyan mimóza lettem, ismerkedni is nehezen tudok. Új társaságban meg úgy érzem menten köddé válok. Szóval képzeljetek el olyannak aki félénk, de ha kell nagy hangja van. Bánatos, de olykor a dühtől zokog. Barátságos, de ha átverik egy életre nem feledi azt a személyt. És még a végére az oldalon a nevem mint tudjátok Orchid. De a való életben Regina. A blogon az idézeteim a saját fejemből áradnak, tehát semmi esetre nem szeretném ha kimásolnátok. - A madár sem szereti ha lerombolják fészkét.
|
| | |
|
|
A holló szíve törékeny mint a galamb lelke |
"Szemedben kirajzolódó könnycsepp éleszti fel az egész természetet..."
 Hogy várva majd a jelet te rám találsz , ölelésed mint a tűz lángra gyúlik lelkemben, de mikor elhagysz csak egy kiszáradt tó mard helyébe amelyet csak a visszatérésed tud orvosolni. Nem igazán tudom hova is sodor az élet, de hogy mennem kell valahova, és lépnem kell az biztos. Az élet múlandó, nem tart örökké senki testében, egyszer kirepül mint sebes madár, de akkor egy új születik helyébe. Nem is vesszük észre de az évek és a percek csak telnek és múlnak, mi minden percben csak közelebb állunk a halálhoz. Na de most ne az órát nézd! Nézz magadra, s rohanj, csinálj,kezdj valamit, mert lehet később már késő lesz!
| | |
Fény szűrődik át a fák ágai között... |
|
"S az élet amit itt látsz egy töredéke a szívemből..."
A galamb alkotja egyben a lelket, a hitet. A galamb szabad. Szabadon mehet, szárnyalhat a felhők ölelésével, ha a fogság rabjává válik életereje elhagyja, nekünk pedig vére áztatja majd kezünket, s evvel befeketíti egész hitünket. A galamb mint a porcelán, törékeny, de nagy lélek van benne, nagy szív ami nem minden emberben lehet megtapasztalni. Neki nem számít a pénz, nem számít hogy hol lakik, neki az élet számít. Hogy él. Hogy éljen! Hogy szabad legyen!
"Amit itt érzel az én szívem egyik jelképe. Ne nézz rá róka szemmel, s ne legyél sas ami felettem köröz sunyi lélekkel..."
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
